"...a művészet nem önmagáért van, de értünk emberekért, az embernek a világba, a mindenségbe, az egymáshoz való tartozásába vetett hitéért van... a művészethez joga és szüksége van minden embernek egyformán. Minden emberi kor és társadalom olyan mértékben a kultúra kora, illetve kultúra társadalma, amilyen mértékben részesíti vagy zárja ki minden egyes tagját a művészetben való részesedésből." (Kós Károly: Guild of Handicraft, 1923)

"...minden irodalmi mű felhívás. ….. ez az irányított alkotás abszolút kezdet, tehát az olvasó szabadsága viszi végbe, méghozzá azáltal, amiben ez a szabadság a legtisztább. Így hát az író az olvasó szabadságához folyamodik, hogy működjék közre művének megalkotásában." Sarte

(elöljáróban)

Szóval, igaz, hogy

Nehéz az újra módot találni,

Főleg, hogy divatba jött a bármi,

Bármi illetlen és bármi, ami illően ostoba,

S egy író hova temesse magát – illetve mibe,

Ami jókorát durran s e rossz korba illeszkedik,

Ami újszerű, Ávántgárd és sokterű,

Hogy sokaknak maradása lehessen

S keressen új és értő füleket,

Hogy találjon új és értő füleket,

De ne ragozza túl magát,